Tóth Menyhért

Tóth Menyhért kiállítás

 
 

A 20. század egyik legjelentősebb alakjának kiállítása a Vaszary Képtárban

 

 

tothmenyhert

 

 

Tóth Menyhért rendhagyó életutat járt be és rendhagyó művészetet: külön-világot teremtett, amely látszólag tárgyias, valójában azonban az álmok és a szimbólumok földje. Festészete a legmélyebb és legszemélyesebb vallomás a 20. század művészetének történetében.

 
 

Szegény családban született, gyenge testalkata és tragédiák sorozata sújtotta.
Gyermekkorában elveszítette egyik szemét, ifjúkorában pedig egy templom kifestése során lába annyira megfázott, hogy amputálni kellett. Művészpályára vágyott. Felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Vaszary János tanítványa lett. Koplalt, elviselte a társak gúnyolódását, de Vaszary értékelte a kitartását, biztatta, mellette állt. A főiskola elvégzése után gyermekkora kis falujában,  Miskén telepedett le. Paprika-, gyógynövénytermesztésből és szobafestésből élt, s emellett festett. A tokaji művésztelep és a bajai festők csoportjának törzstagja, a hajósi alkotótábor egyik alapítója volt, rendszeresen részt vett az Alföldi Tárlatokon. A modern festészet és a naiv festészet eszköztárát ötvöző, iskolákat nem követő, sehová sem tartozó művészetét három évtizednyi ismeretlenség után 1964-es kiállításakor ismerték el. Ösztönös alkotó volt. A részletező valóságábrázolástól jutott el a stilizálásig és az absztrahálásig. Kalligrafikus képein kerekded formák, groteszk figurák jelennek meg. Szimbólumképzése az archaikus korok világképével hasonlatos. Művészetét környezete, a vidék ihlette. Egyik monográfusa „napfénybélyegzett festőnek” nevezte.


Halála előtt négy évvel, 1976-ban rendezte meg a Műcsarnok nagy, gyűjteményes kiállítását, ekkor volt első ízben látható életművének gondolati fejlődése, amit így fogalmazott meg:

„Tisztába kell jönnünk helyzetünkkel, szerepünkkel, és azzal, hogy miért élünk. Minden emberben van valami, ami csak az övé – valamiért született, valami csak neki adatott meg. Ez az, amiért él, és kell is, hogy értelme legyen az életének.”
Tóth Menyhértül meg kell tanulni.

 

Simonics Lászlóné
Művészetek Kincsesháza Igazgató
A kiállítás kurátora