Lossonczy Tamás festőművész és Lossonczy Ibolya szobrászművész emlékkiállítása

LossonczyTamasHattyu1973
Lossonczy Tamás: Hattyú, 1973. magántulajdon

A 20. századi magyar művészetben viszonylag ritka az olyan alkotói magatartás, amely két ember teljes gondolkodási közösségét, művészi azonosulását mutatja. Ilyen művészi egység nyilvánult meg a szobrászművész Lossonczy Ibolya és a festőművész Lossonczy Tamás munkásságában. Alkotói tevékenységük lényegében az egész századot átfogta, és összekötő hidat képeznek a század első és második felének modern, absztrakt formanyelvű képzőművészetében. Szemléletmódjukat tekintve egységes életművekről van szó, melynek elismeréseként Lossonczy Tamás 1994-ben Kossuth-díjat kapott.

A festőművész 1904. augusztus 12-én született Budapesten. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán a nyugatos szellemiségű Vaszary János növendéke volt. Lossonczy számára egy életen keresztül mintát nyújtott a Vaszary közvetítésében megismert korszerű művészeti nyelv. Amikor első ízben járt Párizsban, lenyűgözte város. „Párizs nyitotta ki a szemem, a sokféle galéria, ahol a modernek mellett ott függött egy-egy Picasso, Chagall, Max Ernst. Összemérhettem a tegnapot a mával. Hamar rájöttem: a művészetben a jó festőknél nincs tegnap. Legnagyobb ellenfelük a gyorsan szálló idő.” – emlékezett vissza. A háború után Lossonczy feleségével együtt kapcsolatba került az Európai Iskola művészcsoporttal, akik a progresszív magyar művészetet a modern európai művészettel kölcsönhatásban kívánták képviselni. Munkásságukban a század két meghatározó szellemi vonulatát, az organikus konstruktivizmust és az absztrakciót dolgozták fel. A festészet és szobrászat között egyfajta párbeszédet teremtettek, amely alapegységekre redukált ritmikus formák kölcsönhatásában, játékos variációk gazdag átmeneteiben valósulhatott meg.

Lossonczy Tamás szín- és formagazdag variációk sorozatában bontotta ki egy-egy vizuális ötletét. Jellegzetesek reduktív alapegységekre koncentráló képei, ahol egy-egy minimálisra korlátozott számú elem, kör, elvont alakzat lebeg a kozmikus térben. A minimalista művek mellett nagy számban készültek barokkosan áradó, intenzív érzelmi telítettségű kompozíciói is. Festményeit elsősorban az élő, szerves világ lírai képzettársításai jellemzik. Intenzív színeibe lágy, esetenként antropomorf formák kétértelmű variációit fonja. E képcsoportok különös bőséggel áradtak a 60-as illetve 70-es évtizedekben, és az életmű egy további kivirágzását hozták a halála előtti évtizedek is.

Lossonczy (Schwarz) Ibolya 1906. november 22-én született Baktalórántházán. A 30-as évektől párizsi és londoni tanulmányok után kezdett szobrászattal foglalkozni. A tömbszerű felfogásból rövid időn belül jutott el az absztrakt formákig. Szobrai a természetből indulnak ki: a víz fodrozódó hullámait vagy éppen a felcsapó lángcsóvák fantasztikus alakzatait juttatják eszünkbe. Művei mély belső lelki indíttatásból születtek. Gyakran felfelé áramló, máskor egy belső képzetes csomópont körül egymásba fonódó pozitív-negatív formakötegekből, amorf alakzatok állnak. Maga a vegetáció, lüktető életritmusok hömpölyögnek felfelé, máskor láthatatlan erők által eltérítve, bonyolultan gabalyodnak egymásba.

A két művész munkásságának keresztmetszete jelenik meg a Rippl-Rónai Múzeum kiállítóterében. A hagyaték Lossonczy Tamás második felesége jóvoltából kerülhetett Kaposvárra, aki rendkívüli odaadással gondozza az életműveket és őrzi a két művész emlékét.

 

Géger Melinda